Munkahelyi alkalmazkodás: apró változtatások, amelyek nagy különbséget jelentene

Mit jelent valójában a munkahelyi alkalmazkodás?

E kifejezés első említésekor sokan nagy építési munkákra, drága felszerelésre vagy bonyolult eljárásokra gondolnak. A gyakorlatban azonban az alkalmazkodás sokkal gyakrabban gondosan megtervezett, konkrét és gyakran nagyon egyszerű megoldásokból áll, amelyek valakinek a mindennapi munkáját biztonságosabbá és méltóságteljesebbé teszik.

A DES-nél ezt tapasztalatból tanultuk meg, beszélgetéseken, megfigyelésen, próbálkozásokon és azon keresztül, hogy folyamatosan igazodtunk azoknak az embereknek a valós igényeihez, akikkel együtt dolgozunk.

Idővel rájöttünk, hogy a jó alkalmazkodás nem szabályzattal kezdődik, hanem egy kérdéssel:
„Mire van szüksége ennek a személynek ahhoz, hogy biztonságosan és jól végezhesse a munkáját?”
Néha a válasz nagyon konkrét.
Siket kollégáink számára tükröket helyeztünk el stratégiai pontokon a gyártásban, hogy láthassák, mi történik a hátuk mögött. Első pillantásra ez apró beavatkozásnak tűnhet. De amikor valaki nem hallja a targoncát, a közeledő kollégát vagy a mögüle érkező szólítást, a tükör fontos biztonsági elemmé válik.

Voltak olyan helyzetek is, amikor a kollégák maguk készítettek különleges székeket és állítható ülőhelyeket egy olyan munkatárs számára, akinek a szabványos munkaállomás nem felelt meg. Nem azért tették, mert muszáj volt, hanem mert megértettek egy egyszerű dolgot: a stabil és megfelelő munkahely előfeltétele annak, hogy az ember megmutathassa teljes potenciálját.

Az alkalmazkodás azonban nem mindig csak a térhez vagy a felszereléshez kapcsolódik.

Néha a legnagyobb különbséget az jelenti, ahogyan kommunikálunk.

Nézzünk az ember arcába, miközben beszélünk hozzá.
Ne beszéljünk háttal fordulva.
Ellenőrizzük, hogy beszélgetőpartnerünk megértett-e bennünket, ahelyett, hogy feltételeznénk.
Tudjuk, hogy egy gyengéd érintés a vállon fontos módja lehet annak, hogy jelezzük valakinek, hozzá beszélünk.
Éppen ezek az árnyalatok jelentik gyakran a különbséget egy olyan munkakörnyezet között, ahol az ember csupán feladatokat végez, és egy olyan között, ahol biztonságban, elfogadva és tiszteletben érezheti magát.

Ezért fontos világosan kimondani:
a munkahelyi alkalmazkodás nem kiváltság.

Az észszerű alkalmazkodásokat néha tévesen különleges bánásmódként vagy a standardok csökkentéseként értelmezik. A lényeg teljesen más. Az akadályok eltávolításával lehetővé tesszük az emberek számára, hogy megmutassák, mit tudnak, mire képesek és mivel szeretnének hozzájárulni.
Mert nem várhatjuk el, hogy mindenki ugyanazt a versenyt fussa, ha az akadályok nem azonosak.

A jó alkalmazkodások nem csökkentik a standardokat.

Egyenlőbb feltételeket teremtenek ahhoz, hogy ezek a standardok elérhetők legyenek.

Idővel a DES-nél még valamit felismertünk: az alkalmazkodások nemcsak a fogyatékossággal élő személy tapasztalatát változtatják meg. Az egész szervezeti kultúrát is átalakítják.

Amikor egy csapat megtanul világosabban kommunikálni, figyelmesebbnek lenni, feltételezés helyett ellenőrizni, és megérteni a működés különböző módjait, a munkakörnyezet minden munkavállaló számára jobbá válik.

Talán éppen ez az inklúzió legnagyobb értéke.

Nem az, hogy „segítettünk valakinek”, hanem az, hogy az alkalmazkodás és a megértés révén jobb csapattá váltunk.